Amerikai fizikus
1940-ben végzett a Haditengerészeti Akadémián. A világháborúban a haditengerészetnél szolgált, részt vett a szicíliai partraszállásban is. Késõbb elektronikát tanult, majd 1948-ban a marylandi egyetem mérnöki karához csatlakozott, 1951-ben doktorált a mikrohullámú technika alkalmazásának témájából, és elsõként tartott elõadást a mézer és a lézer mögött álló fizikai elvekrõl. A lézer kifejlesztéséhez történõ hozzájárulásáért többször is jelölték Nobel-díjra, de a díjat végül Townes, Bászov és Prohorov kapták 1964-ben. 1955-ben kezdett érdeklõdni az általános relativitáselméleten belül a gravitációs hullámok iránt. Princetonban John A. Wheelerrel dolgozott együtt. Az 1960-as évek elején építette az elsõ gravitációs hullám-detektorokat, amelyek több tonnás hengerek voltak piezo-érzékelõkkel. Észlelni is vélte a hullámokat, de hamarosan kiderült, hogy ezek a jelek téves értelmezésébõl adódtak. Ennek ellenére Weber munkássága a gravitációs hullámok kutatásának fontos mérföldkövét jelentette. Felvetette a lézeres interferometria alkalmazásának lehetõségét is. A gravitációs hullámokat végül az ezen a módszeren alapuló LIGO rendszerrel fedezték fel 2015-ben. Felesége Virginia Trimble csillagász. (Piriti János)