Ukrán születésû, amerikai biokémikus, mikrobiológus, Nobel-díjas
1910-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. A Rutgers egyetem mezõgazdasági fakultásán kezdte el tanulmányait. A PhD fokozatot a University of California-n szerezte meg, majd a Rutgers egyetemre visszatérve tanított, itt 1930-ban a talaj-mikrobiológia egyetemi tanára, 1949-ben a mikrobiológiai intézet igazgatója lett. Fleming felfedezése, a penicillin, ráirányította a figyelmet az antibiotikumokra. Waksman munkacsoportja szisztematikusan kereste az antibiotikumokat a mikroorganizmusok között. Waksman vezette be az orvosi szaknyelvbe az "antibiotikum" elnevezést. 1940-ben fedezték fel az aktinomicint, mely daganatellenes szerként volt használható. Hatalmas szakmai elismerést váltott ki a sztreptomicin, az elsõ antibiotikum, amely a tuberkulózis kórokozója ellen hatásos, felfedezése mérföldkövet jelentett a tuberkulózis gyógyításában. Ma már sok esetben korszerûbb antibiotikumokat használnak, melyeknek kevesebb mellékhatása van, de a tuberkulózis ellenes küzdelemben a sztreptomicint még ma is használják. 1952-ben a sztreptomicin felfedezéséért Waksman orvosi-élettani Nobel-díjban részesült. Rendkívül eredményes kutatómunkája során még mintegy húszféle antibiotikumot fedezett fel és jelentõs eredményeket ért el a talaj mikrobiológiai összetételének felderítésében.