Gépészmérnök, matematikus, egyetemi tanár
Apja tanyai tanító Szabolcs vármegyében, anyja háztartásbeli. Három évig a debreceni református kollégiumba járt, majd Nyíregyházán érettségizett 1950-ben jeles eredménnyel. Három hónapig vagonkirakó munkásként kereste a kenyerét. Bár Debrecenbe jelentkezett az egyetemre matematika-fizika szakra, de a hatalom szava a budapesti Műegyetemre irányította. Miután sikeres felvételit tett, mégis Miskolcra küldték. Ott szerzett gépészmérnöki diplomát 1955-ben. Eredeti pályaválasztási szándéka úgy valósult meg, hogy ott maradt Miskolcon az egyetemen matematikát tanítani fÅ‘ként gépészmérnöki hallgatóknak. Már egyetemista korától aktív volt a tudományos diákköri munkákban, pályadíjakat, jutalmakat nyert, demonstrátorkodott. Pár évig tanársegéd volt a matematika tanszéken, majd 1961-tÅ‘l adjunktus. Bár hosszantartó súlyos betegség is hátráltatta, 1963-ban műszaki doktori címet szerzett. Fokozatosan magasabbra jutván a ranglétrán, professzorként ment nyugdíjba. Publikációit németül és magyarul írta; függvényegyenletekre specializálódott. A "Műszaki Matematika V.: Valószínűségszámítás" című könyve 1972-ben jelent meg. Néhány matematikai dolgozatánál Aczél János, Gáspár Gyula, Hosszú Miklós is társszerzÅ‘je volt. (Hujter Mihály)