Gépészmérnök
Oklevelét a budapesti mûegyetemen nyerte 1905-ben. 1907-tõl 1913-ig a Ganz Vagongyár szolgálatában állt. 1906-ban bekapcsolódott a munkásképzésbe. 1913-tól a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia II, sz. bányagéptani tanszékének, majd a soproni fõiskola tanára. 1924-1926-ban rektor, 1930-1952-ig a fõiskola központ könyvtárának igazgatója volt. Szakértõként részt vett több nagy jelentõségû létesítmény megszervezésében, korszerûsítésében és felülvizsgálatában. Tudományos kutatómunkája elsõsorban a bányaszállítógépek, a bányavízmentesítõ telepek és a bányák energiagazdálkodási területére terjedt ki.