Gépészmérnök
Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1904-ben. 1913-ban a Fővárosi Elektromos Művek kötelékébe lépett mint az akkor épülő kelenföldi erőmű üzemvezetője, majd igazgatója. Tudományos kutatómunkája során kidolgozta a gázmentes kazánvíz táplálási rendszerét, mellyel az erőművek korrózióvédelmét oldotta meg. Legjelentősebb találmánya a Rozinek Artúrral közösen kidolgozott Szikla-Rozinek-féle tüzelési eljárás, mely apró szemű, őröletlen porszén lebegő állapotban való elgázosítását és elégetését teszi lehetővé. Emlékére az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Szikla Géza-díjat alapított.