Fémkohómérnök, műegyetemi tanár
1902-ben a selmecbányai akadémián kohómérnöki oklevelet nyert. Ezt követően Kapnikbánya, Alsófernezely, majd Zalatna fémkohóinál működött. 1913-tól a selmecbányai akadémia, majd a soproni főiskola fémkohászati tanszékének tanára. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemnek megalakulásától haláláig tanára volt. Eljárást dolgozott ki a poralakú félkoksz darabos házi tüzelőszerré alakítására. Foglalkozott a recski érc gazdaságos felhasználásával is. Romwalter Alfréddal közösen kutatta a hazai vasban dús bauxitok hasznosításának kérdését. Módszert dolgozott ki a csucsomi aranytartalmú antimonszínpor és a Nagybánya környéki aranytartalmú piritszínporok feldolgozására. Technikatörténeti kérdések is érdekelték.