| Rubens, Heinrich Wiesbaden, Nassau, Németország, 1865. márc. 30. - Berlin, 1922. júl. 17. Német kÃsérleti fizikus A reálgimnázium elvégzése után elektrotechnikusnak készült. Darmstadtban majd Charlottenburgban járt egy-egy félévig műszaki egyetemre, a fizika azonban egyre jobban érdekelte, s a következÅ‘ két félévet Berlinben, majd Strassburgban töltötte az ottani tudományegyetemeken. Strassburgból újra Berlinbe ment, de akkor már August Kundt professzorral, aki nemcsak diplomához segÃtette, de doktori témavezetÅ‘je is lett. Rubens utána Kundt asszisztense maradt 1896-ig, amikoris Charlottenburgba hÃvták át - négy év múlva itt lett műegyetemi tanár. Kiváló kÃsérleti érzékét számos eszköz megtervezésével és megépÃtésével bizonyÃtotta. Igazán az infravörös spektroszkópiába dolgozta be magát, amelynek legjobb akkori szakértÅ‘je lett. 1906-ban a tragikusan elhunyt Paul Drude helyére hÃvták meg, s ettÅ‘l kezdve Å‘ lett és maradt élete végéig a Berlini Egyetem Fizikai Intézetének vezetÅ‘je. Itt lett tanÃtványa Gustav Hertz és Walter Schottky is. Planck neki köszönhette azokat a pontos méréseket, melyekkel sikerült a "Planck-féle" sugárzási törvényt igazolni. Az ún. Rubens csÅ‘, amellyel az álló hanghullámokat lehet egy lángsorozattal látványosan bemutatni, kedvelt demonstrációs eszköze minden jobb fizikaszertárnak. Rubens indÃtotta el azt a "kollokviumoknak" nevezett szemináriumsorozatot is, melyet halála után Max von Laue folytatott és tett hÃressé Berlinben. Sajnos a Fizikai Intézet Spree parti gyönyörű épülete a második világháborúban majdnem teljesen megsemmisült, csak egy sarokszárnya, a fizikai kémia épülete maradt meg - nomen est omen - a Bunsen utca sarkán. (Dr. Radnai Gyula)
|  | | Web dokumentumok |