Gépészmérnök
Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1922-ben. A Ganz-féle Villamossági Gyár szolgálatába lépett, 1924-ben főmérnök, 1929-ben helyettes igazgató, 1934-ben igazható. 1936-ban a budapesti műegyetem magántanárává képesítette. 1941-től 1960-ig Budapest Főváros Elektromos Műveinek vezérigazgatója. Legjelentősebb találmányai feszültségszabályozókra, transzformátorokra, nagy teljesítményű turbógenerátorokra és az 50 periódusú villamos mozdonyokra vonatkoznak. A relé nélküli automatikus feszültségszabályozó találmányáért 1939-ben elnyerte az MTA Berzeviczy-díját. A Kandó-mozdony továbbfejlesztéseként megalkotta a BoCo típusú fázis- és periódusváltós nagyvasúti villamos mozdonyt, melyből szabadalma alapján külföldön is számos példány készült. Irányításával épült a Mátravidéki Hőerőmű, a fővárosi 120 kV-os energiarendszer és több más fontos létesítmény. 1951-től az MTA tagja.