Cseh-osztrák matematikus
1905-ben felvételt nyert a bécsi egyetemre, ahol több kurzust választott: matematikát, filozófiát, kémiát, logikát, fizikát és még zenei elõadásokat is hallgatott. 1910-ben elfogadták doktori disszertációját. 1913-ban Bécsben habilitált. 1919-ben Hamburgban rendkívüli professzori, majd 1922-ben Greifswaldban teljes professzori kinevezést kapott. 1928-ban Breaslauba költözött, és a Breaslau Egyetem professzora lett. Itt nagy családi tragédia érte. Herman fia meghalt, õ maga is súlyosan megbetegedett. A 2. világháborúban másik fiát is elvesztette. 1946-tól visszatért Bécsbe, s az egyetemen dolgozott. 1951-1952-ben dékán, 1954-ben az egyetem rektora volt. 1939-tõl beválasztották az Akadémia tagjai közé. 1952-1956 között az Akadémia Matematikai és Fizikai szekciójának elnöke, 1948-1950 között az Osztrák Matematikai Társaság elnöke volt. A ma elterjedten használt orvosi képalkotó eljárások (CT, MRI, PET, SPECTstb.) képrekonstrukciós eljárásainak alapját a Radon transzformáció adja, amelyrõl bizonyítható, hogy egyértelmû megoldást szolgáltat. Az analízis egyik fontos tétele a Radon-Nikodym-tétel.