Orosz születésű belga fiziko-kémikus, Nobel-díjas
Négy éves volt, amikor a család Moszkvából Berlinbe menekült, és tizenkettÅ‘, amikor BerlinbÅ‘l Brüsszelbe menekültek tovább. Harminckét éves korában kapta meg a belga állampolgárságot és hatvan éves korában a kémiai Nobel-díjat. Zenét, majd jogot kezdett tanulni Brüsszelben, közben alakult ki érdeklÅ‘dése az emberi agy működésének természettudományos magyarázatai iránt. Elvégezte a kémiai szabadegyetemet Brüsszelben és 1941-ben doktorált De Donder irányításával. Önálló megközelítésben tárgyalta az irreverzibilis folyamatok termodinamikáját, vizsgálta a nemegyensúlyi állapotokat. Komplex rendszerek önszervezÅ‘désére, a disszipatív struktúrákra vonatkozó intuitív matematikai állításait a káoszelmélet erÅ‘sítette illetve cáfolta meg. Kémiai, biológiai rendszerek tulajdonságainak leírásában ma már elÅ‘szeretettel használják a Prigogine által bevezetett fogalmakat, de még a termeszek életterének vagy a városi közlekedési hálózatok szerkezetének, működésének leírására is alkalmazták már a Prigogine által feltárt összefüggéseket. (Dr. Radnai Gyula)