Vegyészmérnök, c. egyetemi tanár
Műegyetemen 1928-ban vegyészmérnöki képesítést nyert. 1928-tól 1934-ig az egyetem Elektrokémiai Tanszékén Szarvasy Imre tanársegédje, 1930-ban W.D. Treadwell laboratóriumában (Zürich) dolgozott. 1934-től a Hidroxigén Rt. üzemvezető főmérnöke, majd műszaki igazgatója. Üzembe helyezte a Péti Nitrogén Műtrágyagyár Rt. klórgyárát is. Fontosabb szabadalmai az időtálló aktív klórpor, a hypo mosószer, a vanádiumkinyerés. 1946-tól a műegyetem tanára, 1948-tól a Fémipari Kutató Intézet osztályvezetője, 1951-től a Veszprémi Egyetemen az elektrokémiai technológia előadója, 1965-től c. egyetemi tanára, a kémiai tudomány doktora (1957). Mind analitikai, mind technológiai kutatásaival nagymértékben hozzájárult a magyar timföld- és alumíniumipar fejlesztéséhez. Foglakozott a vörösiszap hasznosításával. Munkásságának jelentős eredménye a magyar bauxitból történő galliumgyártás lehetőségének felismerése, valamint ipari megindítása (1957-1960) és a gallium-arzenid egykristály előállítása (1968).