| Oláh Gyula Kiskunfélegyháza, 1931. aug. 16. - Budapest, 1983. ápr. 28. Matematikus, egyetemi docens Tanítóképzőt végzett, majd 1949-ben felvették a budapesti Tudományegyetem gazdaságmatematika-fizika szakára. Már másodéves korától gyakorlatot vezetett az alsóbb éveseknek, a diploma megszerzése után pedig az ELTE Algebra és Számelmélet Tanszékén tanársegéd. Fiatalon alapított családot: felesége Oláh Judit matematika-fizika szakos tanár, majd szerkesztő, lányai: Vera matematikus szerkesztő, Zsuzsa asztalitenisz bajnok, később edző lett. Bár lineáris algebrával kezdett foglalkozni, 1960-ban matematikatörténetből vették fel az MTA levelező aspiránsának. Ebből a témából írt egyetemi jegyzetet, tartott előadást a rádióban és fordította le Ribnyikov: A matematika története c. könyvét. Ezután témavezetője, Rényi Alfréd a kombinatorikus gráfelmélet felé fordította figyelmét, későbbi tudományos eredményeit is ezen a területen érte el. 1971-ben lett az ELTE doktora, miután megvédte kandidátusi disszertációját fák leszámlálási problémáiról. 1965 és 73 között az ELTE-n adjunktusként, majd 1973-tól a BME Villamosmérnöki Kar Matematika Tanszékének egyetemi docenseként oktatott. 1965 és 72 között a Művelődésügyi Minisztérium Tudományegyetemi és Főiskolai Osztályán dolgozott, 1972-től pedig az Egyetemi Számítóközpont tudományos igazgatóhelyettese lett. Érdeklődése már korán a számítógépek alkalmazása felé fordult, részt vett a hazánkban akkoriban bevezetésre került programozó matematikus képzés előkészítésében. Gráfelméleti kutatásaihoz saját programokat írt. Éveken át tagja volt a KGST Automatizált Irányítási Rendszerek munkabizottságának, az MTA Számítástudományi Bizottságának, a Felsőoktatási Szemle szerkesztőbizottságának. Kitüntetései: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1968), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1972). (Oláh Vera)
|  | | Web dokumentumok |