Matematikus, egyetemi docens
TanítóképzÅ‘t végzett, majd 1949-ben felvették a budapesti Tudományegyetem gazdaságmatematika-fizika szakára. Már másodéves korától gyakorlatot vezetett az alsóbb éveseknek, a diploma megszerzése után pedig az ELTE Algebra és Számelmélet Tanszékén tanársegéd. Fiatalon alapított családot: felesége Oláh Judit matematika-fizika szakos tanár, majd szerkesztÅ‘, lányai: Vera matematikus szerkesztÅ‘, Zsuzsa asztalitenisz bajnok, késÅ‘bb edzÅ‘ lett. Bár lineáris algebrával kezdett foglalkozni, 1960-ban matematikatörténetbÅ‘l vették fel az MTA levelezÅ‘ aspiránsának. EbbÅ‘l a témából írt egyetemi jegyzetet, tartott elÅ‘adást a rádióban és fordította le Ribnyikov: A matematika története c. könyvét. Ezután témavezetÅ‘je, Rényi Alfréd a kombinatorikus gráfelmélet felé fordította figyelmét, késÅ‘bbi tudományos eredményeit is ezen a területen érte el. 1971-ben lett az ELTE doktora, miután megvédte kandidátusi disszertációját fák leszámlálási problémáiról. 1965 és 73 között az ELTE-n adjunktusként, majd 1973-tól a BME Villamosmérnöki Kar Matematika Tanszékének egyetemi docenseként oktatott. 1965 és 72 között a MűvelÅ‘désügyi Minisztérium Tudományegyetemi és FÅ‘iskolai Osztályán dolgozott, 1972-tÅ‘l pedig az Egyetemi Számítóközpont tudományos igazgatóhelyettese lett. ÉrdeklÅ‘dése már korán a számítógépek alkalmazása felé fordult, részt vett a hazánkban akkoriban bevezetésre került programozó matematikus képzés elÅ‘készítésében. Gráfelméleti kutatásaihoz saját programokat írt. Éveken át tagja volt a KGST Automatizált Irányítási Rendszerek munkabizottságának, az MTA Számítástudományi Bizottságának, a FelsÅ‘oktatási Szemle szerkesztÅ‘bizottságának. Kitüntetései: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1968), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1972). (Oláh Vera)