Spanyol-amerikai molekuláris biológus, Nobel-díjas
A Madridi Egyetemen 1929-ben szerzett orvosi diplomát. 1935-ben a Madridi Egyetem Orvostudományi Kutatóintézete élettani részlegének vezetője lett. Az Oxfordi Egyetemen eltöltött évei (1938-41) alatt azt vizsgálta, mi a tiamin szerepe az élő szervezetben. 1942-ben a New York-i Egyetem orvostudományi karának tudományos munkatársa, majd 1946-ban az intézmény farmakológiaprofesszora lett. 1974 és 1985 között a Roche Molekuláris Biológiai Intézetben dolgozott, majd a Madridi Autonóm Egyetemen tanított. 1959-ben Arthur Kornberg amerikai biokémikussal megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Az elismerést annak köszönhette, hogy felfedezett egy bakteriális enzimet, amelynek segítségével ribonukleinsavat (RNS-t) tudott előállítani; ez az anyag központi szerepet játszik a sejtek fehérjeszintézisében.