Fizikus, egyetemi tanár
Matematika-fizika szakos tanári oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte 1928-ban. Ugyanitt az elméleti fizika tanszékén tanársegéd volt 1930-1940-ig. 1931-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A budapesti mûszaki egyetem könyvtárában dolgozott 1942-1950-ig. 1950-ben docenssé, 1953-ban egyetemi tanárrá nevezték ki az ELTE elméleti fizikai tanszékére, itt dolgozott nyugdíjazásáig. Kutatási területe a szilárdtestfizika és a molekulafizika problémái. Fõ kutatási területe az elektromos Kerr-effektus, amely az elektromos kettõstörés kvantummechanikai értelmezése. Döntõ szerepe volt a fennálló kvantumelméleti modellek javításában. Foglalkozott a vírusok reprodukciójának molekuláris alapjaival, a szupravezetéssel, kifejtette a nemlineáris optika lehetõségeit.