Német fiziko-kémikus, Nobel-díjas
A zürichi, berlini és grazi egyetemen tanult. 1894-ben több egyetem professzori székére is meghívást kapott, ezek közül a göttingenit fogadta el. Itt megalapította a fizikai kémiai és elektrokémiai intézetet. 1905-ben a berlini egyetem professzora lett, ahol 1924-ben az akkor alapított fizikai-kémiai intézet igazgatójának nevezték ki. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után innen vonult nyugdíjba, mivel politikailag szemben állt a nácizmussal és antiszemitizmussal. Kezdetben elektrokémiával, az oldatokban lezajló folyamatokkal foglalkozott, majd érdeklõdése a termokémia felé fordult. 1905-ben megfogalmazta a termodinamika harmadik fõtételét, ezért 1920-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. Fontosnak tartotta a gyakorlati alkalmazásokat, több találmányt szabadalmaztatott, ezek közül legfontosabb a Nernst-lámpa. Nevéhez fûzõdik a Nernst-, és a Nernst-Planck egyenlet, valamint a Nernst-potenciál. Több nagy monográfia szerzõje is volt. Nernst irányítása mellett dolgozott rövidebb-hosszabb ideig sok magyar kutató, így Bugarszky István és Buchböck Gusztáv is. 1899-ben az MTA tiszteleti tagjai sorába választotta.