Piarista fizikatanár
Kolozsváron végezte el az egyetemet, Tangl Károly szerettette meg vele a kísérleti fizikát. Elõször a szegedi, majd 1907-1911 a budapesti rendi gimnáziumban tanított. Itt többek között Kornis Gyula, Suták József, Vörös Cirill voltak kollegái. Az elsõ világháború alatt nagy visszhangot váltott ki a humanisztikus fizikatanításról szóló tanulmánya. Több vidéki város után 1920-26 újra Budapestre, majd 1926-32 Vácra helyezték, ahol Öveges Józseffel tanított együtt. Ezek voltak életének legaktívabb és legtermékenyebb évei. Átdolgozta a Fehér Ipoly-Szekeres Kálmán féle középiskolai fizika tankönyveket, és külön tankönyvet írt a 13 évesek számára Kis fizika címmel. Aktívan közremûködött a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (1925) és a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok (1930) megindításában. Könyvet szerkesztett kiváló matematikusok és fizikusok életérõl (1927), és nagyszerû segédkönyvet adott a kísérletezni szeretõ fizikatanárok kezébe Bevezetés a demonstrációs fizikatanításba (1930) címmel. A második világháborút követõ években, az iskolák államosítása után nem maradt számára tanári állás. Még az Iskolai Tanszergyár (ITG) is csak egyhónapos próbaidõre alkalmazta 1954-ben, majd alkalmatlanként elbocsátotta. (Dr. Radnai Gyula)