| Mosonyi Emil Budapest, 1910. nov. 10. - Karlsruhe, Németország, 2009. ápr. 24. Vízépítõ mérnök, egyetemi tanár 1934-ben a budapesti mûegyetemen általános mérnöki oklevelet szerzett. Az MTA tagja volt 1951-tõl, 1965-ben külföldre távozása miatt tagságát felfüggesztették, 1990-ben rehabilitálták. 1937-1942-ben az Országos Öntözésügyi Hivatal tervezõ mérnöke, majd a kutatási osztály vezetõje, 1942-1948-ban a Magyar Királyi Vízerõügyi Hivatal fõnöke, 1948-1951-ben az Országos Vízügyi Hivatal (OHV) tervezési és építési fõosztály vezetõje, 1951-1957-ben a Vízügyi Tervezõ Iroda igazgatója. Õ irányította a tiszalöki vízlépcsõ tervezését. Javasolta több vizierõmû, többek között a dunakanyari erõmû létesítését a magyar Duna-szakaszon. 1953-1957-ben a BME tanszékvezetõ egyetemi tanára, innen a Forradalmi Bizottságban való szerepvállalása miatt eltávolították. Dégen Imre támogatásával 1962-1964-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet igazgató helyettese, 1958-1965 között FAO-szakértõként vállalhatott külföldi megbízásokat. 1965-ban külföldre távozott, 1984-ig a Karlsruhei Egyetem vízépítési tanszék egyetemi tanára és a hidraulikai labor igazgatója volt. 1984-tõl professzor emeritus. Kutatási területe: a vízgazdálkodás, vízépítés, ezeken a területeken nemzetközileg elismert eredményeket ért el. A hidrológia területén fontos eredménye a tározó medencék méretezése; a mértékadó árvízhozam kiválasztása, a vízierõmûvek környezeti és szociális hatásának vizsgálata; duzzasztási görbék hidrológiai úton való meghatározása. Számos nemzetkösi tudományos társaság tagja volt, számos díjban részesült. 1952-ben Kossuth-díjat, 2006-ban Széchényi díjat kapott.
|  | | Web dokumentumok |