Matematikus, egyetemi tanár
A szegedi tudományegyetemen szerzett 1947-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát. Öt éven át Szarvason és Debrecenben volt középiskolai tanár. 1956-1968 között a szegedi tudományegyetem oktatója volt, ekkor kinevezték a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem professzorává. Egyik legkiválóbb tagja volt a Varga Ottó vezetésével kialakult debreceni differenciálgeometriai iskolának. Vizsgálataival nemzetközi téren is nagy tekintélyt szerzett, a japán Tenzor Társaság tagjai közé választotta. Fõleg a Riemann- és Finsler-geometria kötötte le érdeklõdését, a modern differenciálgeometriának szinte minden területén (Weyl, Cartan, Otsuki stb. terek) figyelemre méltó új eredményeket ért el. Foglalkoztatta a modern fizika térelmélete is, több értekezése jelent meg (társszerzõvel) errõl a problémakörrõl.