Itáliai fizikus
Tanulmányait Pármában végezte, 1824-től szülővárosa egyetemén fizikát adott elő. 1839-ben Nápolyba hívták, ahol a Vezúv Obszervatórium igazgatójává nevezték ki. 1848-tól Porticiba vonult vissza, ahol tudományos kutatással töltötte utolsó éveit. Legnagyobb tudományos eredménye a hősugárzáshoz kapcsolódik. A hősugarak tulajdonságainak tanulmányozásához kifejlesztett egy termo-multiplikátort, azaz egy termo-oszlop és egy érzékeny galvanométer kombinációját, nem sokkal azután, hogy Thomas Johann Seebeck felfedezte a termoelektromos hatást. Elkészített egy optikai padot, amelyen elhelyezte a termo-oszlopot, a fény- és hőforrásként használt Locatelli-lámpát és Leslie-kockát és a termo-multiplikátort. A készülék, mellyel kísérletezett napjainkban is használatban van. Munkásságáért 1834-ben a Royal Society Rumford-medált adományozott neki. 1835-ben az Olasz Tudományos Akadémia levelező tagjának, 1839-ben a Royal Society külföldi tagjának választották.