Skót geológus
1816-ban Oxfordban az Exeter College hallgatója lett, geológiát hallgatott. 1819-ben szerezte meg a diplomáját, ekkor a Londoni Geológiai Társaság tagjai sorába is fölvették. Később a Társaság titkára, majd két cikluson keresztül a Társaság elnöke is volt. 1819-től jogi tanulmányokat is végzett. 1822-ben utazást tett Anglia délkeleti részében, ahol alapos geológiai vizsgálatokat végzett. 1823-ban rövidebb tanulmányutat tett Párizsba, majd 1828-tól nagyszabású geológiai expedícióra indult Párizsba, Észak-Itáliába, Szicíliába. Vizsgálta a különböző kőzetrétegeket és a vulkanizmust. Ennek alapján fogalmazta meg az ún. uniformizmus elvét, mely szerint a Föld felszínét a múltban is a ma ismert természeti erők és természettörvények formálták olyanná, amilyennek ma látjuk. Ez a folyamat rendkívül hosszú idő alatt zajlott le. Rétegtani vizsgálatai eredményeképpen a földtörténeti harmadkort további korszakokra osztotta: pliocénre, miocénre és eocénre. 1831-1833-ig a londoni King's College geológiai tanszékét vezette. Korszakalkotó műve, a Principles of Geology (1830-1833), megalapozta a tudományos módszereken alapuló modern geológiát. Még számos utazást tett, ezeken végzett megfigyelései alapján folyamatosan finomította elméletét. Támogatta Darwin elméletét a természetes szelekcióról. 1848-ban lovagi, majd 1864-ben baroneti címet kapott. Nevét többek között a Holdon és a Marson egy-egy kráter, valamint Tasmániában, Kaliforniában és Kanadában a Mount Lyell nevű hegycsúcsok, Grönlandon pedig a Lyell-föld őrzi.