Francia mikrobiológus, Nobel-díjas
Orosz emigráns szülők gyermekeként született Franciaországban. A Sorbonne-on tanult orvostudományt. 1938-tól a párizsi Pasteur Intézet osztályvezetője. A 2. világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1959-68 között a Sorbonne professzora, majd 1968-72 között a Villejuif-i rákkutató intézet igazgatója. Az 1920-as években bebizonyította, hogy a vitaminok koenzim jelleggel rendelkeznek. A háború után felfedezte a lizogenitás jelenségét baktériumok és vírusok egymásrahatásában. Kutatásainak nagy gyakorlati jelentősége is volt a rák és a poliomyelitis vizsgálatában. 1965-ben François Jacobbal és Jacques Monod-val megosztott Nobel-díjat kapott. Kutatásai új utat nyitottak a sejtek fiziológiájának megismerésében.