Olasz matematikus
A Pádua Egyetem matematikai karára nyer felvételt 1890-ben. Itt két legnevesebb tanára Giuseppe Veronese és Ricci-Curbastro volt, utóbbival később is dolgozott együtt. 1892-ben végzett, majd három év parviai kitérő után 1898-tól a páduai egyetemen oktat húsz éven át. Az 1. világháború után a római egyetemen kezdetben az Analízis Tanszéken, 1920-tól a Mechanika Tanszéken dolgozott. 1938-ban a törvények száműzték az összes zsidót a kulturális közéletből, egyetemekről, iskolákból, akadémiáról. Ezzel együtt Levi-Civitát is elbocsátották. Nem sokkal később agyvérzés végzett vele. 1895-ben javított egy adott intervallumban levő prímszámok becslésén. Arról a legismertebb, hogy (Christoffel és Ricci-Curbastro mellett) ő alkotta meg a koordinátamentes differenciálszámítás alapjait. Dolgozott a soktestproblémán, vizsgálta a csatornában áramló folyadékok mozgását. 1933-ban hozzájárult ahhoz, hogy Dirac felállíthassa kvantummechanikai egyenleteit. Emlékét a differenciálgeometriában a Levi-Civita kovariáns deriválás elnevezése őrzi.