Német polihisztor, matematikus, fizikus, filozófus
Jogot kezdett tanulni szülõvárosa egyetemén, majd Nürnbergben folytatta tanulmányait. Elõször a mainzi választófejedelem szolgálatába lépett, itt diplomáciai megbízatásoknak is eleget tett, sokat utazott. 1676-tól a hannoveri választófejedelem könyvtárának vezetõje volt. 1672-ben Párizsban ismerkedett meg Huygens-szel, aki felkeltette érdeklõdését a matematika iránt. Ekkor kezdõdött levelezése Newtonnal. A következõ évet Londonban töltötte. Bemutatta a Royal Society-nak az általa konstruált számológépet, a Társaság ennek elismeréseként tagjává választotta. 1677-ben fogalmazta meg, néhány évvel Newton után, az analízis alaptételeit. Eredményeit elõször az általa elindított Acta Eruditorum-ban a világ elsõ tudományos folyóiratában közölte. Az analízis megalapozása körüli éles elsõbbségi vita alakult ki közte és Newton között, amely a korszak matematikus társadalmát is megosztotta. A tudománytörténet mai felfogása szerint az analízist a két tudós egymástól függetlenül alapozta meg, az integrálszámítás alaptételét ma Newton-Leibniz-tételnek nevezik. Legtöbb matematikai mûvét 1682 és 1692 között publikálta. 1700-ben megalapította a berlini akadémiát. Késõbb közremûködött a drezdai, a bécsi és a szentpétervári akadémia létrehozásában is. Newtonnal folytatott vitája miatt megkeseredve halt meg. Õ kezdte meg a matematikai logika megalapozását is, nevéhez fûzõdik a polinomiális tétel bizonyítása és a determinánselmélet megalapozása. Jelentõsek voltak filozófiai mûvei és a biológiában, a geológiában, a nyelvészetben, a teológiában és a jogban elért eredményei is.