Francia kémikus
Párizsban a Collège Rollin, az École Politechnique és az École des Mines növendéke volt. Két évig bányamérnökként dolgozott, majd 1877-ben az École des Mines kémiaprofesszorává nevezték ki. A Párizsi Egyetemen 1908-ban lett a kémia professzora, 1914-tÅ‘l 1918-ig a Hadfelszerelési Minisztériumban dolgozott. Szaktekintély volt a metallurgiában, a cementek, az üvegek, a fűtÅ‘- és robbanóanyagok terén, de érdeklÅ‘dése végül a hÅ‘ tanulmányozása felé fordult. A magas hÅ‘mérsékletek mérésére kifejlesztett egy platina-ródium hÅ‘elemet (elektromos hÅ‘mérÅ‘), optikai pirométert alkotott, amely a hÅ‘forrás fényének elemzésével ugyancsak magas hÅ‘mérsékletek mérésére alkalmas. Nevét viseli a Le Chatelier-elv, amelynek segítségével elÅ‘re meg lehet határozni, hogy a körülmények (a hÅ‘mérséklet, a nyomás, a reakciókomponensek koncentrációja) megváltozása miként hat valamely kémiai reakcióra. Az elv nagyon fontos a vegyiparban, ennek ismeretében lehet a kémiai folyamatok számára legelÅ‘nyösebb feltételeket meghatározni. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.