Francia kémikus
Párizsban a Collège Rollin, az École Politechnique és az École des Mines növendéke volt. Két évig bányamérnökként dolgozott, majd 1877-ben az École des Mines kémiaprofesszorává nevezték ki. A Párizsi Egyetemen 1908-ban lett a kémia professzora, 1914-tõl 1918-ig a Hadfelszerelési Minisztériumban dolgozott. Szaktekintély volt a metallurgiában, a cementek, az üvegek, a fûtõ- és robbanóanyagok terén, de érdeklõdése végül a hõ tanulmányozása felé fordult. A magas hõmérsékletek mérésére kifejlesztett egy platina-ródium hõelemet (elektromos hõmérõ), optikai pirométert alkotott, amely a hõforrás fényének elemzésével ugyancsak magas hõmérsékletek mérésére alkalmas. Nevét viseli a Le Chatelier-elv, amelynek segítségével elõre meg lehet határozni, hogy a körülmények (a hõmérséklet, a nyomás, a reakciókomponensek koncentrációja) megváltozása miként hat valamely kémiai reakcióra. Az elv nagyon fontos a vegyiparban, ennek ismeretében lehet a kémiai folyamatok számára legelõnyösebb feltételeket meghatározni. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.