Bencés természettantanár, természettudományi író, pannonhalmi főapát
A szülei földművesek voltak, 1829-tÅ‘l a gyÅ‘ri katolikus fÅ‘gimnáziumban tanult, 1835-ben belépett a bencés rendbe. Ezután bölcseletet, görög, latin, magyar irodalmat, pedagógiát, esztétikát, oklevéltant, filozófiát, történelmet, matematikát és fizikát tanult; az utolsóként felsorolt négy tudományból 1840-ben doktorált Pesten. Pappá szentelték, két évig a pozsonyi katolikus fÅ‘gimnáziumban tanított matematikát és fizikát, majd természettant a gyÅ‘ri papneveldében; 1848-ban a Pozsonyi Akadémián a természettan professzora. Mivel rokonszenvezett a magyar nemzeti célokkal, nemkívánatos személy lett; végül átkerült Pannonhalmára, a Szent Gellért FÅ‘iskolára. A római pápa 1866-ban bencés magyar fÅ‘apáttá tette, és így a fÅ‘rendiház tagja lett. Több kémiai tankönyvet írt, és egy természettan témájú tankönyvet átdolgozott. Publikált vármegyéjének történelmérÅ‘l, földrajzáról, éghajlatáról és földdelejességérÅ‘l is. Az "Egyetemes magyar encyclopaedia" egyik szerzÅ‘je, továbbá neves teológusok, természettudósok életrajzát írta meg. A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének 1874-ben elnöke volt. 1883-ban a fÅ‘rendiház egyik gyűlésében ezt hangoztatta: "A hazai ifjúságnak magyar szellemben való oktatását és neveltetését nemcsak helyeslem, hanem forrón óhajtom, sÅ‘t határozottan követelem!" (Hujter Mihály)