Orosz matematikus
A matematikával apja jegyzeteibõl ismerkedett meg - titokban. Oroszországban nem tanulhatott tovább, mert nõ nem lehetett egyetemi hallgató. 1868-ban névházasságot kötött Waldemar Kovalevszki-val, a késõbbi híres paleontológussal. Így kijuthatott férjével együtt Heidelbergbe 1869-ben. Itt matematikai és fizikai elõadásokat hallgatott. 1870-ben Berlinbe ment és egy dolgozatával elnyerte a tekintélyes Weierstrass támogatását. Négyévi tanulás után Kovalevszkaja három dolgozatot mutatott be a göttingeni egyetemen a parciális differenciálegyenletekrõl. Ezek olyan színvonalasak voltak, hogy az egyetem kivételt tett vele: nõk ugyan nem tehettek nyilvános vizsgát, de megadták neki a doktori címet e nélkül. 1874-ben visszatért Oroszországba, de a külföldi hírnév és Csebisev támogatása is kevés volt ahhoz, hogy hazájában magiszteri vizsgát tehessen, vagy taníthasson. 1884-ben elfogadta a stockholmi egyetem meghívását, melyet a nõi tudósokat eredményesen támogató Mittag-Leffler eszközölt ki számára. Egyike a matematikatörténet kiemelkedõ nõalakjainak, az analízis számos területén fejtett ki eredményes munkásságot. Legnagyobb tudományos sikerét 1888-ban érte el. Elnyerte a francia akadémia pályázatának elsõ díját.