Vegyészmérnök, egyetemi tanár
1929-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1932-1939-ig az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. laboratóriumában Bródy Imre munkatársaként kriptonlámpával, ill. a levegőben levő kriptonkoncentrációval és a vanádiumcsoport jodidjaival foglalkozott, 1939-1944-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani intézetében dolgozott. 1946-1947-ben a Vákuumtechnikai Gyár kutatólaboratóriumának vezetője, 1947-1950-ig saját gyógyszer-laboratóriumát vezette. 1953-1956-ig a Híradástechnikai és Gyógyszeripari Kutató Intézet tudományos munkatársaként mikrokondenzátorokkal, differenciálrefraktométerrel foglalkozott. 1956 után Izraelbe távozott, a haifai Technion tudományos munkatársa, és 1958-tól a jeruzsálemi egyetem előadó tanára, a beér-sevai Negev Kutatóintézet kutatóprofesszora. Fizikai kémiával, elsősorban ún. ammóniumionokból származó fémek kémiájával és gyógyszerkémiával foglalkozott. Több jelentős találmány fűződik a nevéhez. 1995-től az MTA külső tagja volt.