Orvos, urológus, egyetemi magántanár
Az érettségit követõen 1959-ben sikeresen felvételizett a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1965-ben summa cum laude minõsítéssel végzett. Hallgatói évei alatt 1968 õszétõl a Romhányi professzor vezette POTE Kórbonctani Intézetében, mint "diákkörös" végzett tudományos munkát. Többször mondta: "egyetemi éveim alatt ez az intézet orvosi, oktatói és tudományos mûködésemét meghatározta". Minden alkalommal elismerõ szavakkal beszélt elsõ mesterérõl Romhányi professzor úrról, s a heti rendszerességgel, kedden vagy csütörtökön megtartott referáló ülésekrõl. A POTE Kórbonctani Intézetben eltöltött éveit a tanulás szempontjából a legfontosabbaknak tartotta. 1969-ben kórbonctan-szövettani gyakornoki évei után szakvizsgázott, majd a POTE Urológiai klinikáján folytatta tevékenységét. Mûködését kezdetben meghatározta az urológiai mûtéteket követõ trombózis profilaxist, amit a klinikán következetesen alkalmazott. 1972-ben urológiából tett szakvizsgát. Kutatási témái a here- és vesedaganatok sebészete volt. 1985-tõl a Jahn Ferenc Dél-pesti Centrumkórház osztályvezetõ fõorvosa lett. 2001-tõl az Országos Urológiai Intézet igazgatói tisztségét töltötte be, illetve, a Szakmai Kollégium elnöke volt. Nemzetközi kapcsolatok egész hálózatát építette ki, a fontos nyelveken - angol, német, orosz - kiválóan megértette magát. A kapcsolatokat jó értelemben használta ki, egy-egy vonzó eljárást elhozott, megvalósított. Ezeket a kapcsolatokat nem sajátította ki, hanem átörökítette a tanítványokra. 1998-ban PhD tudományos fokozatot szerzett. 1998 óta a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi tagja. Nemcsak kiváló urológus és onkológiai sebész volt, de figyelmes kolléga, betegcentrikus orvos és nagyszerû tanár, aki generációknak adta át tudását. (Dr. Josef Makovitzky)