Német fizikus
Egyetemi tanulmányait szülõvárosában végezte, majd Berlinben doktorált. Disszertációjában azokat az áramkörökre vonatkozó törvényeket tárgyalta, melyeket még egyetemista korában dolgozott ki. Ma errõl ismerik Kirchhoff nevét a középiskolások, mindenütt a világon. Bunsen támogatásával került Breslauba (ma: Wroclav, Lengyelország), majd innen Bunsennel együtt ment Heidelbergbe, ahol többek között Eötvös Lorándot is tanította. Bunsen és Kirchhoff Heidelbergben fejlesztették ki a spektrumanalízist, a 19. század legizgalmasabb fizikai anyagvizsgálati módszerét. Két új, addig ismeretlen kémiai elemet is sikerült felfedezniük ezzel a módszerrel: a rubidiumot és a céziumot. Kirchhoff elõszeretettel foglalkozott a fény- és hõsugárzás aktuális kérdéseivel. A hõsugárzásra vonatkozó Kirchhoff törvények ma is az egyetemi tananyag részei, a fény diffrakciójára vonatkozó Kirchhoff integrálok azonban még a mai egyetemi oktatásban is csak speciális elõadásokon szerepelnek. 1875-ben Kirchhoff számára hozták létre a berlini tudományegyetemen az elméleti fizika tanszéket. Érdemes hozzátenni, hogy a budapesti tudományegyetemen négy évvel korábban hoztak létre ilyen tanszéket, éppen Eötvös Loránd számára. (Dr. Radnai Gyula)