Biológus, ökológus, egyetemi tanár
1951-ben szerezett földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol Soó Rezső tanítványa volt. 1951-től a fővárosba kerülésével mentora Zólyomi Bálint hatására érdeklődése a növénytársulástan és a növényökológia felé fordult. Előbb a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum növénytárában dolgozott, mint muzeológus, majd tudományos főmunkatárs, végül osztályvezető-helyettes. 1966-ban átkerült az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjához, ahol 1971-ig tudományos főmunkatársként dolgozott és növénytársulás-tani kutatásokat folytatott. 1971-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a debreceni egyetem növénytani tanszékére. Szervezőmunkájának köszönhetően 1979-ben megalakult Magyarország első ökológiai tanszéke, amelynek első tanszékvezető egyetemi tanára volt. Több botanikai terepmunkát végzett a közép-európai és Balkán-félszigeti országokban. Az 1960-as évektől érdeklődése az abiotikus (élettelen) tényezők és a biológiai rendszerek ökológiai kölcsönhatásainak vizsgálatára irányult. Részt vett a természetvédelmi mozgalmakban, szakmai tanácsokkal támogatta az állami természetvédelem munkáját, különösen erdőtelepítési, erdővédelmi kérdésekben. 1976-ban az MTA levelező, 1987-től rendes tagja volt.