Német természettudós, utazó
Rendkívül sokoldalú természettudós volt, a fizika, kémia, földtudományok és csillagászat területén kívül jelentõs eredményeket ért el a botanikában, zoológiában, néprajzban és gazdasági földrajzban is. A frankfurti, majd a göttingeni egyetemen tanult. Georg Fosterrel 1789-ben utazást tett a Rajnán, ennek nyomán jelent meg elsõ tudományos publikációja az ottani bazalt-elõfordulások leírásával. Hamburgban nyelveket tanult. Freibergben a bányászati akadémián geológiát hallgatott. 1792-ben bányafelügyelõnek nevezték ki, biztonságos bányászlámpát és légzõkészüléket fejlesztett ki. Jénában anatómiát és csillagászatot tanult. Híres tanárai között volt Zach Ferenc Xavér, akitõl a csillagászati módszereket és a mûszerek használatát sajátította el. Számos utazást tett, melyeknek igen jelentõs tudományos eredményei voltak. Ezek közül a legfontosabb 1799 és 1804 között Latin-Amerikában tett utazása, majd pedig 1829-30-as oroszországi útja. Az itt szerzett földrajzi, geológiai, vulkanológiai, botanikai ismereteket számos nagy jelentõségû munkában dolgozta fel, ezek közül a legfontosabb Kosmos címû munkája, mely 1845-58 között jelent meg. Õ vetette fel elõször, hogy az Atlanti-óceán partjai mentén található földrészek valamikor összetartoztak. A hagyatékából létrehozott Alexander von Humboldt Alapítvány ösztöndíjaival sok ezren tanulhatnak vagy kutathatnak Németországban. Róla nevezték el a Humboldt-áramlatot. A berlini Humboldt Egyetemet 1949-ben róla és fivérérõl, Wilhelm Humboldtról, a jelentõs nyelvészrõl, az egyetem megalapítójáról nevezték el.