Orvos, ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1946-ban mint nyilvános rendes tanárt az egyetemi Ideg-és Elmeklinika igazgatójává nevezték ki. 1950-ben nyugdíjazták, és az Országos Ideg-és Elmegyógyintézetben kapott osztályvezetõ fõorvosi beosztást. 1956. okt. 1-jén rehabilitálták, újra egyetemi tanárrá nevezték ki az egyetem újraszervezett Idegkórtani Klinikájára. Az MTA 1950-ben "kiemelt tudóssá" nyilvánította, 1952-ben pedig a "honoris causa" orvostudományok doktora címet nyerte el. Két évig különbözõ német egyetemek idegklinikáin, további két évig Angliában folytatott agyszövettani tanulmányokat. Az izombetegségek nemzetközileg elismert szakértõje, lényeges eredményeket ért el a poliomyelitis, a skizofrénia és a kisagyi megbetegedések kórélettani és patológiai vizsgálata vonatkozásában.