Orvos, ideg- és elmegyógyász, orvostörténész
Schwartzer Ferenc és Babarczy-Schwartzer Ottó egyenes leszármazottja. 1925-ben szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1925-1930-ban a Schaffer Károly vezette elme- és idegkórtani klinikán tanársegéd. Skizofréniával és szemidegsorvadással foglalkozott. 1930-tól az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) osztályvezetõ fõorvosa, 1940-1942-ben a Siesta Szanatórium fõorvosa, 1942-1969-ben a Fõvárosi Ideggondozó Intézet fõorvosa, 1945-1946-ban újjászervezte a fõvárosi ideggondozás hálózatát. 1953-1969-ben a II. kerületi Ideggondozó igazgatója. Irodalmi munkáiban elsõsorban az elmegyógyászat magyar nagyságait, történetét dolgozta fel. Jelentõs Deák Ferenc lelki alkatáról írott munkája.