Orvos, ideg- és elmegyógyász, orvostörténész
Schwartzer Ferenc és Babarczy-Schwartzer Ottó egyenes leszármazottja. 1925-ben szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1925-1930-ban a Schaffer Károly vezette elme- és idegkórtani klinikán tanársegéd. Skizofréniával és szemidegsorvadással foglalkozott. 1930-tól az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) osztályvezető főorvosa, 1940-1942-ben a Siesta Szanatórium főorvosa, 1942-1969-ben a Fővárosi Ideggondozó Intézet főorvosa, 1945-1946-ban újjászervezte a fővárosi ideggondozás hálózatát. 1953-1969-ben a II. kerületi Ideggondozó igazgatója. Irodalmi munkáiban elsősorban az elmegyógyászat magyar nagyságait, történetét dolgozta fel. Jelentős Deák Ferenc lelki alkatáról írott munkája.