Német fiziológus
1871-1911-ig a Kieli Egyetem professzora volt, s 1899-ben átfogó vizsgálatot vezetett az Atlanti-óceánban élõ planktonokkal kapcsolatban. Ismert még embriológiai munkásságáról, valamint az érzékszervek, elsõsorban a fül anatómiájának és élettanának kutatásáról is. Róla nevezték el a belsõ fülben található Hensen-sejteket és a Hensen-csatornát. Õ használta elõször a "plankton" szót azon élõlények megnevezésére, amelyek a tengervízben (és álló édesvizekben) lebegve élnek, s igen fontosak, mert közvetlenül vagy közvetve minden tengeri állat élete függ tõlük.