Zoológus, ornitológus, muzeológus, egyetemi tanár
A budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként gerinctelenek regenerációs képességének kutatásával foglalkozott. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője, 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatója lett. 1929-től a debreceni egyetemen az állattan nyilvános rendkívüli, 1933-tól nyilvános rendes tanára, 1940-1944-ben a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője, majd 1945-1950-ig ismét a debreceni tudományegyetem tanára volt, ekkor nyugdíjazták. 1957-ben Kanadába távozott. Tudományos munkásságának legfőbb eredményeit elsősorban a hidrobiológia, az ichthyológia és az állatrendszertan területén érte el. A magyar háziállatok eredetének és történetének feldolgozásával úttörő munkát végzett.