Amerikai fizikus
A róla elnevezett effektust 24 éves korában, doktori disszertációján dolgozva fedezte fel a Johns Hopkins Egyetemen Baltimore-ban, és 1880-ban publikálta az American Journal of Science-ben, Európában pedig a Philosophical Magazine-ben. Felfedezése gyorsan elterjedt, de csak a huszadik század második felében talált széleskörû alkalmazásra. Eredetileg aranyfüst lemezbõl vágott és üveglemezre helyezett, téglalap alakú vezetõn mutatta ki, hogy az árammal átjárt vezetõlapon, ha az áram irányára merõleges mágneses térbe helyezzük, a mágneses térre és az áramra egyaránt merõleges irányban elektromos potenciálkülönbség lép fel. Ezt nevezzük Hall feszültségnek. Ma már rengeteg alkalmazása van ennek a nemcsak fémekben, de félvezetõkben és ionizált gázokban is tapasztalható jelenségnek. Az alacsony hõmérsékleten és erõs mágneses térben jelentkezõ kvantum-Hall-effektus a modern kutatások egyik kedvenc területe. Edwin Hall, mint a Harvard Egyetem professzora, késõbb számos tankönyv és laboratóriumi kézikönyv szerzõjeként vált ismertté a fizikusok és a fizikát tanuló egyetemisták körében az Egyesült Államokban. (Dr. Radnai Gyula)