| Halász Béla Kalaznó, 1927. júl. 4. - Budapest, 2019. márc. 7. Orvos, anatómus Édesapja evangélikus kántortanító volt. A középiskolát 1937-1945 között a bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban végezte, majd a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett orvosi diplomát (1948-1954). A 4. szemeszter elvégzése után Szentágothai professzor mellett kötelezte el magát. Itt kezdte meg oktató- és kutatómunkáját. A kutatás sikeressége kétségtelenül a Szentágothai-iskola öröksége volt. Valamennyi Szentágothai-tanítvány szédületes karriert futott be. 1959-ben megtarthat első nagyelöadásat a hallgatóknak. Halász Béla fő kutatási területe a belső elválasztású mirigyek szabályozása, és az idegrendszer e szabályozásban betöltött szerepe volt. Talán legismertebb eredménye az általa kifejlesztett, úgynevezett Halász-féle kés, amellyel sikerült az agyalapon a szabályozó és a szabályozott terület idegi kapcsolatait megszüntetnie, és ennek segítségével felderítenie a szabályozás mechanizmusát. 1971-ben kapott tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést az akkori II. Sz. Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetbe, ahol világhírű neuroendokrinológiai iskolát teremtett. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1979-ben, majd rendes tagja lett 1985-ben. Két cikluson keresztül (1990-1996) az MTA alelnöke. 1998 professzor emeritus. Munkásságáért Akadémiai Díjjal, Semmelweis-emlékéremmel, Széchenyi-díjjal, a Nemzetközi Endokrin Társaság Ulf von Euler-díjával, Geoffrey Harris-díjjal, Akadémiai Aranyéremmel és Bolyai-nagydíjjal tüntették ki. Emellett több éven át az Akadémiai Kutatóhelyek Hálózati Tanácsa, az Arany János Közalapítvány, illetve a Bolyai János Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. 1988-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, illetve a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea), 1997-ben a Belga Királyi Orvosi Akadémia is felvette tagjai sorába. (Dr. Josef Makovitzky)
|  | | Web dokumentumok |