Norvég-amerikai fizikus, Nobel-díjas
1952-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a trondheimi Műszaki FÅ‘iskolán. 1954-tÅ‘l Kanadában, 1956-tól az USA-ban dolgozott. 1958-ban a General Electric kutatólaboratóriumának munkatársa lett, tanulmányait a Rensselay Polytechnic Institute fizikai tanszékén folytatta. 1964-ben doktorált. Pályafutása elején az alumíniumoxid-réteggel elválasztott alumíniumrétegek közti alagúthatást tanulmányozta. 1960-ban a szupravezetés BCS-elméletének egyik alapvetÅ‘ feltevésére kísérleti mérési módszert dolgozott ki. Kísérlete alapján közvetlenül mérhetÅ‘ volt az elektrongáz gerjesztési spektrumában lévÅ‘ hézag (gap). KésÅ‘bbi éveiben biofizikával foglalkozott, 1993-ban megalapította az Applied BioPhysics vállalatot. 1973-ban Esakival megosztva kapta a Nobel-díj felét "a szupravezetÅ‘kben lévÅ‘ alagútjelenségekkel kapcsolatos kísérleti felfedezéseiért". A díj másik felét Brian Josephson kapta a róla elnevezett effektus felfedezéséért. (Piriti János)