Amerikai elméleti fizikus, Nobel-díjas
Közismertségét annak is köszönheti, hogy nemcsak mint fizikus, de mint tanár és mint irodalmár is jelentÅ‘s életművet alkotott. Matematikai tehetsége már gyerekkorában ámulatba ejtette környezetét, mégse vették fel a Columbia Egyetemre az ott a harmincas években érvényes numerus clausus miatt. Az MIT-t végezte el, majd Princetonban szerzett Ph.D. fokozatot elméleti fizikából 1942-ben. Részt vett a Manhattan Project-ben, a Bethe vezette elméleti osztályon, a komputer csoportban dolgozott. Munkatársa volt a magyar származású John Kemeny, a BASIC nyelv késÅ‘bbi megalkotója és a görög származású Nicholas Metropolis is, akinek nevét alapítványa jóvoltából ismerik a magyar diákok is. Feynman kutatói és egyetemi oktatói pályája Pasadenaban, a "CalTech"-en bontakozott ki. A kvantum-elektrodinamikában elért eredményeiért kapott 1965-ben megosztott Nobel-díjat. Az elemi részecskék között lezajló folyamatokat a téridÅ‘ben szemléletesen ábrázoló Feynman-gráfok ma már az elemi rész fizikusok természetes munkaeszközei. A hatvanas években három éven át tartott bevezetÅ‘ fizika elÅ‘adásából született meg az a sok kötetes egyetemi tankönyvsorozat, melyet Mai fizika címmel magyarul is kiadtak. Jó humorral megírt könyvei részben ismeretterjesztÅ‘, részben önéletrajzi ihletésűek. Utolsó nagy tette a Challenger katasztrófa rejtélyének megfejtése volt. (Dr. Radnai Gyula)