Francia fizikus
1894-ben lett a Marseille-i egyetem munkatársa. Kezdetben a fényinterferenciát tanulmányozta, ebben alapvető eszköze volt az Alfred Pérot-val együtt 1896-ban megalkotott Fabry-Pérot-féle interferométer. Ezt az eszközt sokan használták a fény hullámhosszának mérésére és hasonló feladatokra. A Nap és a csillagok fényének színképét tanulmányozta a műszerrel, ennek során kimutatta, hogy a magas légköri ózonréteg kiszűri a Nap ultraibolya sugárzását, ő fedezte fel az ózonréteget. 1921-ben lett a Sorbonne fizikaprofesszora, később a párizsi Institut d'Optique első igazgatója volt.