Francia kémikus, fizikus
Először Claude-Louis Berthollet asszisztense volt, végül a párizsi műszaki főiskolán a fizika professzora (1820), majd az intézmény igazgatója (1830) lett. 1813-ban fedezte fel a nagyon robbanékony nitrogén-trikloridot, ennek vizsgálata közben elvesztette fél szemét és majdnem fél kezét is. Fontos fizikai kísérleteiben Alexis-Thérése Petit volt a társa, a fajhőre vonatkozó Dulong-Petit-törvény megfogalmazásában (1819). Jöns Berzeliusszal írt tanulmányában (1820) a folyadékok sűrűségével és a vízzel foglalkozott. Louis-Jacques Thénard-ral együtt kimutatta, hogy bizonyos fémek képesek elősegíteni gázok vegyülését. Tanulmányozta a gázok fénytörő képességét (1826) és fajhőjét is (1829). François Arago volt a társszerzője a magas hőmérsékletű gőz rugalmasságáról írt tanulmányának (1830). Utolsó művében (1838) a kémiai reakciókban felszabaduló hő meghatározására szolgáló kísérleteit írta le. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.