Francia csillagász
1874-ben végezte el az École Polytechnique-ot (műszaki főiskola). Az École Polytechnique és a Sorbonne laboratóriumaiban dolgozott. 1886-tól 1891-ig a molekulák sugárzásainak a színképét tanulmányozta, és törvényeket fogalmazott meg ezeknek a sugárzásoknak a leírására. 1889-ben a Párizsi Obszervatórium munkatársa lett, és ettől kezdve asztrofizikával foglalkozott. Vezetése alatt a Párizsi és a Meudoni Obszervatórium egyesült, és 1928-ig a kettős intézmény vezetője maradt. A londoni Királyi Csillagászati Társaság Bruce-aranyérmét kapta. A naplégkör kutatója, a spektrohelioszkóp egyik feltalálója. Megkezdte a Nap egyetlen szűk hullám-tartományában (hidrogén vagy kalcium fényben) rendszeres, folyamatos átvizsgálását, ez a vizsgálati módszer jelentősnek bizonyult a napsugárzás-változás földi hatásainak kutatásában. Tiszteletére nevezték el az egyik legnagyobb (156 km átmérőjű) holdkrátert, és a 11763.sz. kisbolygót.