Gépészmérnök, informatikus, egyetemi tanár
1951-ben szerezett gépészmérnöki oklevelet műegyetemen. 1949-től a Távközlési Kutató Intézetben, a BME Fizikai Intézetében, a BME Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszékén és a Standard Gyárban munkatárs, 1964-1973 között tudományos főosztályvezető. 1973-tól 1997-ig egyetemi tanárként tanított és végezte kutatásait a BME-n, 1991-ig a Híradástechnikai Elektronikai Intézetben, 1991-1997-ig pedig a Híradástechnikai Tanszéken. 1975-1991-ig az intézet igazgatója volt egymást követő négy hivatali perióduson át. 1997-től a BME professzor emerítusza. Kutató vendégprofesszor volt több amerikai egyetemen. Mérnökként folytatójává vált a hírközlés- és információelmélet Rényi Alfréd által alapított és Csiszár Imre tevékenységével is fémjelzett matematikai iskolájának. A hetvenes években megújuló villamosmérnöki oktatás legnagyobb lépéseként 1973-ban hívták meg a híradástechnikai tanszékekből egyesülő intézet vezető professzorának. Munkássága az informatika legfontosabb kérdéseire terjedt ki, azokkal a statisztikai, valószínűségelméleti módszerekkel foglalkozott, amelyek az átvitel biztonságának, a jelek optimális felismerésének, az átviteli utak legkedvezőbb kihasználásának, a felhasználók optimális kiszolgálásának problémakörében vetődtek fel. Eredményeit a szakterület legtekintélyesebb folyóiratai közölték. 1979-ben levelező, 1987-től az MTA rendes tagja volt.