Francia orvos, fiziológus, Nobel-díjas
A párizsi Sorbonne-on kezdte meg egyetemi tanulmányait, ezeket a z első világháborúban katonai szolgálata miatt megszakította. 1930-ban szerzett orvosdoktori fokozatot. Ezután az USA-ban telepedett le, pályafutása legnagyobb részében a Columbia Egyetemen oktatott és New Yorkban a Bellevue kórházban folytatott orvosi gyakorlatot. 1941-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, 1951-ben professzorrá nevezték ki. Tagja lett számos fiziológiai folyóirat szerkesztőbizottságának. 1931-től D. W. Richards-szal tanulmányozta a légzés élettanát és kórtanát, a szív és tüdő kutatásának módszereit. A Werner Forssmann által végzett kísérletek továbbfejlesztésével jól alkalmazható szívkatéterezési módszert dolgoztak ki. Cournand foglalkozott a tüdősebészeti műtétek élettani hatásával, a levegő és a vér közötti gázcserével. 1956-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott megosztva Werner Forssmann-nal és Dickinson W. Richards-szal a szívkatéterezéssel kapcsolatos felfedezésekért, valamint a keringés kóros elváltozásainak területén tett felismerésekért.