Amerikai kísérleti fizikus, Nobel-díjas
Tanulmányait 1900-ban kezdte a Harvard Egyetemen, M. A. fokozatát 1905-ben, doktorátusát 1908-ban kapta. 1908-ban kezdte meg a statikus nagy nyomásokra vonatkozó kísérleteit. Ezen a feltáratlan területen a berendezések jó részét is neki kellett megalkotnia. Legfontosabb találmánya egy speciális tömítés, amelyben a nyomás mindig nagyobb, mint a nyomás alatti folyadékban, így az elzárás öntömítõ. Felfedezte, hogy egy bizonyos átmeneti nyomáson a céziumban átrendezõdnek az elektronok. Munkássága nyomán új geológiai iskola fejlõdött ki, amely a nagy nyomásokon és hõmérsékleteken végzett kísérletekre alapult. Bridgman azt állította, hogy csak annyiban van értelme a fizikai fogalmak értelmezésének, amennyiben lehetséges a megfigyelésük. 1919-ben lett a Harvard rendes professzora, 1926-ban "Hollis"-, majd 1950-ben "Higgins"-professzor. 1946-ban tüntették ki a fizikai Nobel-díjjal a nagy nyomások fizikájában tett felfedezéseiért. Több mint 260 cikket tett közzé és 13 könyve jelent meg.