Orvos, egyetemi tanár
Édesapjának frontszolgálati érdemeiért trafikjoga volt. Miklós a pápai bencéseknél kitûnõre érettségizett (1948); utána Pécsre került az Orvostudományi Egyetemre. Harmadévesként már demonstrátor az Élettani Intézetben. Késõbb a hallás fiziológiája lett a szakterülete. Orvosi diplomáját 1954-ben szerezte. Az egyetemen maradt; tanársegéd, majd adjunktus lett, 1968-ban kandidátus címet szerzett, egy évre rá docens lett, késõbb az akadémiai nagydoktori címet is elnyerte. Két évtizeden keresztül volt tanszékvezetõ; késõbb professor emeritus. A hallójárat sebészete, új mûtéti módszerek kifejlesztése volt az erõssége. A szétvált hallócsontok összeragasztásának szakembere volt, de õ vezette be a Pearson-féle gégemûtétet is hazánkban. Publikációinak száma meghaladta a százat. Rendkívül szellemes emberként ismerték, de munkatársaival szigorú fegyelmet tartatott be; háromszor is rektornak választották és számos kitüntetésben részesítették. Szerkesztõje volt (többek közt) a "Clinical Otolaryngology" címû nemzetközi szakfolyóiratnak. (Hujter Mihály)