Orvos, egyetemi tanár
Édesapjának frontszolgálati érdemeiért trafikjoga volt. Miklós a pápai bencéseknél kitűnÅ‘re érettségizett (1948); utána Pécsre került az Orvostudományi Egyetemre. Harmadévesként már demonstrátor az Élettani Intézetben. KésÅ‘bb a hallás fiziológiája lett a szakterülete. Orvosi diplomáját 1954-ben szerezte. Az egyetemen maradt; tanársegéd, majd adjunktus lett, 1968-ban kandidátus címet szerzett, egy évre rá docens lett, késÅ‘bb az akadémiai nagydoktori címet is elnyerte. Két évtizeden keresztül volt tanszékvezetÅ‘; késÅ‘bb professor emeritus. A hallójárat sebészete, új műtéti módszerek kifejlesztése volt az erÅ‘ssége. A szétvált hallócsontok összeragasztásának szakembere volt, de Å‘ vezette be a Pearson-féle gégeműtétet is hazánkban. Publikációinak száma meghaladta a százat. Rendkívül szellemes emberként ismerték, de munkatársaival szigorú fegyelmet tartatott be; háromszor is rektornak választották és számos kitüntetésben részesítették. SzerkesztÅ‘je volt (többek közt) a "Clinical Otolaryngology" című nemzetközi szakfolyóiratnak. (Hujter Mihály)