Német geofizikus
Göttingeni tanulmányait követÅ‘en a potsdami geofizikai obszervatóriumban dolgozott, 1928-ban Eberswaldeban a légkörtan tanára, 1936-tól a berlini egyetem professzora és a potsdami obszervatórium igazgatója. 1931 és 1940 között hosszabb idÅ‘szakokban a washingtoni Carnegie Intézetben is kutatott. 1946-tól a göttingeni egyetem tanára, emellett a lindaui Max Planck Aeronómiai Intézet igazgatója is volt. FÅ‘ munkaterülete a földmágnesség vizsgálata volt. Az angol Sidney Chapman-nel összeállította a földmágnességre vonatkozó alapvetÅ‘ kézikönyvet (Geomagnetism). Kidolgozta a földmágneses erÅ‘tér ún. háborgási index-számainak rendszerét (Kp index). Földmágnességi és statisztikai adatok alapján Chapman-nel feltételezték, hogy a Napon lévÅ‘ mágnesesen aktív M-régiók felelÅ‘sek a geomágneses aktivitásért. Ezt 1973-ban a Skylab program mérései igazolták. 1957-ben a Nemzetközi Geofizikai Év szorgalmazója, 1958-ban részt vett a Nemzetközi Å°rkutatási Bizottság (COSPAR) megszervezésében. Még számos nemzetközi szervezetben játszott fontos szerepet. Tiszteletére nevezték el a Hold egyik kráterét, és az Európai Geofizikai Társaság által alapított Bartels-emlékérmet. (Bartha Lajos)