Orvos, fogorvos, egyetemi tanár
Oklevelét a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerezte 1920-ban. 1933-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett a fogbetegségek kór- és gyógytana tárgykörből. 1940-től a budapesti Szent István Kórház szájsebészeti osztályának főorvosa, 1944-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai klinikájának igazgatója volt. 1946-47-ben az egyetem orvosi karának dékánja, 1952-ben a budapesti orvostudományi egyetem fogorvostudományi karának megszervezője és 1964-ig dékánja volt. Négy szakklinikát teremtett, melyek elhelyezéséhez épületeket is szerzett. A Kar oktató gárdájával iskolát teremtett. Főleg a száj daganatos betegségeivel, a fogeredetű gyulladásokkal, gerontológiával, a nyál biokémiájával, a száj és rágás, nyelv és az ízérzés élet- és kórtanával foglalkozott. Számos, ma is használt műszert (ínyletoló, szájsebészeti sebkampó stb.) szerkesztett. Két tankönyv, több monográfia és több mint 200 tudományos közlemény szerzője. Tudományos munkásságát külföldön is méltányolták és Európa legpatinásabb természettudományi akadémiája, a Halle-i Academia Leopoldina tagjai sorába választotta.