Magyar születésű amerikai fizikus
Iskoláit Budapesten végezte, az elemi iskolában osztálytársa volt Kemény János. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát matematika-fizika szakon 1948-ban. 1949-ben elhagyta az országot. Ph. D. fokozatot az amsterdami egyetemen szerzett 1951-ben. Ezután két évet töltött a Dublin Institute for Advanced Studies-ban Schrödinger asszisztenseként, majd egy évig Einstein asszisztense volt a Institute for Advanced Study-ban, Princetonban. 1953-56 között a University of Alabama docense volt. 1961-től 1996-ban történt nyugdíjba vonulásáig a New York University at Stony Brook professzora volt, de emeritus professzorként is aktív maradt. Jelentős eredménye az optika területén az Airy-hullámok elméleti előrejelzése (Michael Berryvel közösen). Pályafutása során együttműködött Paul Dirac-kal, Subrahmanyan Chandrasekhar-ral, Wigner Jenővel. Miután megnyílt erre a lehetőség, szoros kapcsolatokat ápolt Magyarországgal, közös eredményeket ért el a magyar relativisztikus nehézionfizikai iskola tagjaival (Zimányi József, Csörgő Tamás, Lukács Béla). Jó barátja volt Nicholas Metropolis. Balázs Nándor közvetítésével jött létre a tehetséges magyar fiatalokat támogató Metropolis-díj, amely évről-évre kiosztásra kerül a Természet Világa diákpályázatán és a KöMaL őszi ifjúsági ankétján. Nagytudású, szerteágazó érdeklődésű ember volt, megnyilatkozott filozófiai kérdésekben is, vagy a magyar nyelvet érintő kérdésekben. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt 1995-től.