Építész
A "nemzet művésze" címmel, Kossuth- és Ybl-Miklós-díjjal kitüntetett építész. Gyermekkorában Komlón élt, 1959-tÅ‘l pedig a pécsi művészeti gimnáziumba járt. Érettségi után 1963 és 1968 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult építészetet Pogány Frigyes tanítványaként. Felejthetetlen tanárai között számon tartotta Sajó Ildikót, Bitó Jánost és Csete Györgyöt. 1966-ban avantgárd kiállítást szervezett a budapesti Bercsényi Kollégiumban, többek között Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre műveivel, valamint magángyűjteményekbÅ‘l származó nyugati művészek alkotásaival. Karrierjét a Mecsek szénbányáknál kezdte, majd a Pécsi TervezÅ‘iroda munkatársa lett. 1970-ben Szigetvári János mellett részt vett a szatmári árvíz utáni helyreállítási munkálatokban. Kistelegdi Istvánnal és Csaba Lászlóval közösen tervezett és épített szamoskéri református templom a szocialista Magyarország kiemelkedÅ‘ szakrális építészeti alkotása és az egyik elsÅ‘ példája a korai organikus építészetnek Magyarországon. 1972-tÅ‘l a Pécsi Műszaki Egyetem (PMMF) munkatársa volt. Fontos szerepet játszott a fÅ‘iskola tervezési és építészeti tudományok tanszékének megalapításában. Neves építész kollégáit hívta meg oktatóként. A képzés különlegessége volt, hogy a hallgatók ismert építészek irodáiban szerezhettek gyakorlati tapasztalatokat. 1988-tól egyetemi tanár és a PMMF építészeti tanszékének vezetÅ‘je volt. PMMF Pécsi Műszaki Egyetemhez való csatlakozásával vezetÅ‘ szerepet játszott az ország harmadik legnagyobb építészeti képzésében és a 2003-ban akkreditált, Marcell BreuerrÅ‘l elnevezett doktori iskolában. Emellett tiszteletbeli professzorként tanított Dortmundban és Würzburgban. Meghatározó személyisége volt Magyarország és Pécs város építészetének és műemlékvédelmének, valamint a pécsi Egyetem építészeti képzésének. (Dr. Josef Makovitzky)